Tűzgolyó, a vérvörös valóság

A márciusi hókáoszban sokan a saját bőrükön tapasztalták meg a katasztrófavédelem vezetőinek alkalmasságát. A katasztrófális teljesítmény talán nem is volt furcsa annak tekintetében, hogy komoly problémák mutatkoznak a szervezet vezetőinek iskolai végzettségében, így alkalmasságában is.

A belügyminiszter irányítása alá tartozó egyes fegyveres szerveknél rendszeresített hivatásos beosztásokról és a betöltésükhöz szükséges követelményekről szóló 65/2011. (XII. 30.) BM rendelet megsértése a katasztrófavédelemnél bevett gyakorlat. Szokták mondani, a fejétől bűzlik a hal, és igen, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgató a végzettségét tekintve nem felel meg a jogszabályi előírásnak. Az OKF honlapján lévő életrajz elég szűkszavúan fogalmaz: Bakondi György jogi egyetemet és katonai főiskolát végzett. A főigazgatónak előírt állami egyetemi végzettség tehát kipipálva, de a szakmai felsőfokú végzettség hiányzik, az ő idejében ugyanis a katonai főiskolán sem a tűzoltósággal, sem a polgári védelemmel kapcsolatos képzés nem folyt. Szakmai körökben mindez óriási felháborodást vált ki, hiszen hogyan vezethet egy ilyen szervezetet olyan ember, aki még az önkéntes tűzoltók 40 órás alaptanfolyamát sem végezte el. Korábban mindez a politika figyelmét is felkeltette, de parlamenti válaszában Pintér Sándor belügyminiszter mindenkit megnyugtatott, Bakondi György minden tekintetben a megfelelő ember, hiszen a területen óriási gyakorlata van. Na persze, a lelkes amatőr, csakhogy ha valaki látott tüzet oltani, az még nem jelenti azt, hogy tűzoltó (apropó, nyugdíjas határőrből egy csapásra tűzoltó tábornok lett). Viszont Orbán Viktor miniszterelnökkel rendkívül jó kapcsolatot ápol, és ez nyilván alkalmassá teszi őt a pozíciójára.

De nem csupán a főigazgató végzettségével vannak problémák, hanem a valódi szakmai vezetésre hivatott megyei katasztrófavédelmi igazgatókéval is. Náluk szintén állami egyetemi, valamint szakirányú felsőfokú végzettséget ír elő a rendelet.

Az alábbiakban a megyei igazgatóságok honlapjain elérhető életrajz alapján világítok rá a hiányosságokra.

A Bács-Kiskun megyei katasztrófavédelmi igazgató jogi végzettségével az egyetemi kitételnek eleget tett, de igazi felsőfokú szakirányú végzettséggel nem rendelkezik, csupán a Katasztrófavédelmi Oktatási Központi tűzoltó átképzőjét végezte el.

A Békés megyei katasztrófavédelmi igazgatónak egyetemi végzettsége nincs, a Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán végzett, és a felsőfokú szakirányú végzettséget tűzoltó átképzővel tudta le.

A Fejér megyei katasztrófavédelmi igazgatónak nincs egyetemi végzettsége, csak az Apor Vilmos Főiskolára járt.

A fővárosi katasztrófavédelmi igazgató egyetemi tanulmányaiba 2011-ben kezdett a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem MSc védelmi igazgatás szakán. Talán azóta sikeresen befejezte, ha igen, ideje frissíteni az életrajzát.

A Hajdú-Bihar megyei katasztrófavédelmi igazgató állami egyetemi végzettsége hiányzik, az Ybl Miklós Műszaki Főiskola tűzvédelmi mérnöki szakát végezte el.

A Komárom-Esztergom megyei igazgató egyetemi végzettség hiányában szenved, mivel az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán tűzvédelmi mérnökként végzett. Bár cselesen az is fel van tüntetve, hogy a Pécsi Tudományegyetemen okleveles humánszervező diplomát szerzett, ez feltehetőleg csak főiskolai szintű képzés volt.

A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei katasztrófavédelmi igazgatónál szakirányú felsőfokú végzettség helyett a Katasztrófavédelmi Oktatási Központ Katasztrófa- és Tűzvédelmi Szervező Szak van feltüntetve.

A Vas megyei katasztrófavédelmi igazgató szakmai felsőfokú végzettsége tűzoltó tiszti átképzővel van kipipálva.

A Veszprém megyei katasztrófavédelmi igazgatónak nincs egyetemi végzettsége, az Ybl Miklós Műszaki Főiskolán tűzvédelmi mérnökként végzett.

A Zala megyei katasztrófavédelmi igazgató szintén csak katonai főiskolát végzett, és csak tűzoltó tiszti átképzővel rendelkezik.

Összességében legalább hat olyan megyei igazgató van, akinek nincs meg a jogszabály által előírt egyetemi végzettsége.

Sajnos az idő kereke visszafordult, a politika a katasztrófavédelmet, a tűzoltóságot is átszőtte, szakmailag lezüllesztette, és valahogy arra a szintre jutottunk, mint a Tanu című filmben.

Frissítés: van kiskapu az egyetemi végzettség alóli kibújásra.

Sajátos módon fejezte ki aggodalmát Árok Kornél egykori tűzoltó, a Hivatásos Tűzoltók Független szakszervezetének korábbi elnöke, a Magyar Szociáldemokraták Pártjának ügyvezető elnöke a tűzoltók új, R13-as védőruhájával kapcsolatban.

Érdekes áttekinteni, melyik médium miképpen adott hírt a július 5-i sajtótájékoztatóról. Jól mutatja egyes újságok szakmaiságát, színvonalát, politikai befolyásoltságát.

A legalja Szily László, egykori Index.hu újságíró beszámolója. A Cinken "Árok Kornél másodpercekig égett, de egy buksza eloltotta" címmel írt valamit, feleslegesen. De végülis ez csak egy blog, a tulajdonosnak meg szíve joga igénytelennek lennie.

Szintén egykori Indexesekhez köthető, Uj Péter online újságjában Herczeg Márk már egy kicsit a történet lényegéről is szólt, de ha ezt a színvonaltalan betűhalmazt újságírásnak nevezzük, akkor a 444-nek mindenki érdekében itt és most kéne abbahagynia.

A Magyar Hírlap online FP által jegyezve "A kis Mucius" címmel ez jelent meg: "Árok Kornél szakszervezeti exfőbohóc tegnap a Belügyminisztérium előtt gyújtotta fel saját bal kezét, tiltakozásul az R13 védőruhák gyenge minősége miatt. Mielőtt az egykori római hős, Mucius Scaevola bátorságához hasonlítanánk tettét, megjegyezzük: a bátor lánglovag régi kipróbált védőruhában perzselte karját, nyitva hagyva a kérdést: mit nem tud a másik öltözet…"

A Blikk feltehetőleg csak egy fotóst küldött a helyszínre, mert a téma boncolgatását már nem vállalta fel, az olvasóközönsége a komoly dolgokra úgysem vevő.

Az eseményt leggyorsabban, rövidhír formájában az ATV publikálta. Az Egyenes Beszéd című műsorban Árok Kornélt aztán Kálmán Olga látta vendégül.

A HírTV tényszerűen tudósított, a gazdája igényeinek finoman megfelelve. Ők arra mentek rá, nincs is itt probléma, csak politikai hangulatkeltés.

A Magyar Távirati Iroda egyáltalán nem számolt be a sajtótájékoztatóról.

Az R13-as védőruháról, a felmerült problémákról a Lánglovagok.hu tűzoltóportálon lehet mindenre kiterjedően olvasni, illetve megtekinteni a teljes sajtótájékoztató videóját.

Az okostelefonok elterjedésével és a Facebook adta lehetőséggel megadatik, hogy pillanatok alatt, még a helyszínről egy magánszemély akár több ezer ember részére tegyen elérhetővé egy fényképfelvételt. Ők nem fotóriporterek, többnyire nincsenek tisztában a fotók közzétételére vonatkozó jogszabályokkal, így sokszor nincsenek tekintettel a személyiségi és kegyeleti jogokra sem. Ők a Facebook fotósok.

Ezzel szemben ott vannak a médiaszolgáltatók, sajtótermékek, melyeknek, illetőleg operatőreire, fotóriportereikre nagyon komoly szabályok vonatkoznak. Miközben egy baleset helyszínén egyesek vígan fotóznak, és posztolják a szükséges kitakarás nélkül a felvételeket azonnal az interneten, addig nem egyszer a rendőrök vagy más szervek akadályozzák a fotóriporterek munkáját, azokét, akik pontosan tudják, mi a feladatuk, mit lehet és mit nem, azokét a fotóriporterekét, akik sokszor olyan rendesek, hogy még arra is vigyáznak, a megjelenő képeken ne legyen sapka nélkül rendőr, védősisak nélkül tűzoltó, mert ez rájuk nézve fegyelmivel járhat.

És akkor most jön az új Polgári Törvénykönyv, amely az eddigi elavult, a kornak nem megfelelő szabályozást még életszerűtlenebbé teszi.

A jelenleg hatályos PTK szerint:

80. § (1) A személyhez fűződő jogok megsértését jelenti a más képmásával vagy hangfelvételével kapcsolatos bármiféle visszaélés.
(2) Képmás vagy hangfelvétel nyilvánosságra hozatalához - a nyilvános közszereplés kivételével - az érintett személy hozzájárulása szükséges.
(3) Az eltűnt, valamint a súlyos bűncselekmény miatt büntető eljárás alatt álló személyről készült képmást (hangfelvételt) nyomós közérdekből vagy méltánylást érdemlő magánérdekből a hatóság engedélyével szabad felhasználni.

A 2014. március 15-én hatályba lépő új PTK viszont már ezt tartalmazza:

2:48. § [A képmáshoz és a hangfelvételhez való jog]
(1) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez és felhasználásához az érintett személy hozzájárulása szükséges.
(2) Nincs szükség az érintett hozzájárulására a felvétel elkészítéséhez és az elkészített felvétel felhasználásához tömegfelvétel és nyilvános közéleti szereplésről készült felvétel esetén.

Az új PTK a (2) bekezdésben a képmásról és nem a fénykép elkészítéséről rendelkezik. De mi is az a képmás? A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint első jelentésében, régiesen arckép, második jelentésében valakinek, valaminek a pontos, hű mása. A Magyar Katolikus Lexikon szerint pedig az arcról készített ábrázolás. A magyar jog- és sajtógyakorlat szerint valahol a kettő között lehet, de inkább az arcra korlátozódik.

A (2) bekezdés csak "felvételről" ír, ami önmagában a fénykép elkészítését jelenti. De az (1) bekezdés tükrében itt a "felvétel" szó a képmásra és a hangfelvételre utal, tehát fotók esetében az arcot tartalmazó fénykép elkészítéséhez szükséges a helyszínen engedély, valakinek a hátát, lábát, más testrészét lekattintani szabadon lehet. De ugye érzi mindenki, ez milyen életszerűtlen, mennyire ellenőrizhetetlen? Arról ne is beszéljünk, hogy a ráutalásos magatartással adott engedélyt miként bizonyítja majd bárki.

A fotóriporteri szakmának ezennel vége. Már csak a Facebook fotósok rúgnak labdába, akik továbbra is a külföldi szerveren futó Facebookon azt csinálnak, amit csak akarnak. De nincs lehetőség egy bűncselekmény elkövetőjének lefotózására sem, csak a bűncselekmény elszenvedőjének, mert nála léphet fel a végszükség esete, bár ha jól belegondolok, az a büntetőjogi következmények alól adhat felmentést, nem a polgári jogi következmények alól. Szóval, ezentúl a polgárőrök és a jó szándékkal segítő emberek ilyen irányú tevékenységének is vége, és a kocsikba szerelt fedélzeti kamerák használata is jogszerűtlenné válik (hiszen gyalogos arca látszódhat a felvételen).

A hatályba nem lépett PTK:

A 2009. évi CXX. törvény által tartalmazott PTK-t ugyan kihirdették, de hatályba soha nem lépett:

(1) A személyhez fűződő jogok védelme kiterjed a képmás és a hangfelvétel védelmére.
(2) Képmás vagy hangfelvétel elkészítéséhez vagy felhasználásához – törvény eltérő rendelkezésének hiányában – az érintett személy hozzájárulása szükséges.
(3) Nincs szükség az érintettek hozzájárulására
a) tömegfelvétel készítéséhez és felhasználásához,
b) nyilvános közszereplés, illetve közhatalom nyilvános gyakorlása során a közszereplőről, illetve a közhatalmat gyakorló személyről felvétel készítéséhez és nem visszaélésszerű felhasználásához,
c) ha a képmás vagy hangfelvétel elkészítésére vagy felhasználására közvetlenül fenyegető vagy már bekövetkezett jogsértés bizonyítása érdekében, közérdekből vagy jogos magánérdekből kerül sor, feltéve, hogy a képmás vagy hangfelvétel elkészítése nem okoz a bizonyítani kívánt jogsértéshez képest aránytalan jogsérelmet és a felhasználása nem visszaélésszerű, valamint
d) az eltűnt személyről készített képmásnak, hangfelvételnek az eltűnt személy feltalálása érdekében történő felhasználásához.
(4) Nincs szükség az elhunyt személy hozzátartozójának beleegyezésére, ha a holttestről a felvétel készítésére és közzétételére annak azonosítása céljából kerül sor.
(5) A büntetőeljárás eredményessége érdekében a büntetőeljárás hatálya alatt álló személyről készült képmás, hangfelvétel a büntetőügyben eljáró bíróság vagy más hatóság rendelkezése alapján használható fel. Kivételesen – ha a bizonyíték másként nem szerezhető meg – a sértett és a tanú képmása, hangfelvétele is felhasználható azonosításuk érdekében.

Ugye mindenki érzi a különbséget? A képmásnál és hangfelvételénél nem "és" kapcsolat van a készítés és közzététel vonatkozásában, hanem "vagy". A bűncselekmény elkövetőinek fotózása is lehetséges. A közhatalmat gyakorló személyről (pl. intézkedő rendőr) pedig engedély nélkül lehetett volna készíteni és közölni fényképet, csak nem szabad vele visszaélni. A visszaélés szerintem az az eset, amikor a felvételt nem az adott eseménnyel kapcsolatban közlöm, hanem valami másra használom fel, ami nem éppen etikus.

A társadalom és a média totális összefogása szükséges, mert az új PTK ezen rendelkezése egyszerűen nem léphet hatályba. A jogszabály ugyanis teljesen életszerűtlen, betarthatatlan, a sajtószabadságot erősen korlátozza, a köz érdekeivel ellentétes, alkalmazása pedig megélhetési perek tömegéhez, a bíróságok ellehetetlenüléséhez vezet.

Miközben tegnap a magyar sajtó és a blogoló társadalom a villamosvezető által megvert terhes nővel volt elfoglalva, egy másik sajnálatos eset is történt Budapesten.

Kora este a Ferenciek terén a megállóból az Erzsébet híd felé elinduló 107E busz satufékezett. A Mercedes Citaron csak úgy hullottak az utasok. Köztük egy terhes nő is, aki az egyik ajtónál erős kapaszkodása ellenére a székek melletti plexinek csapódott a hasával, illetőleg a karján zúzódott. A balesetben nyolcan sérültek meg, közülük heten kerültek kórházba.

Az eset kapcsán érdemes egy kicsit beszélni arról, miért is fontos a kismamáknak átadni a helyet. Sokan arra gondolnak, hogy a nagy hasuk miatt fáradtabbak. A tudatlan bunkók  azzal próbálják maguknak és másoknak megmagyarázni, hogy nem pattannak fel, hogy ők is fáradtak az egész napi munka után. Kétségtelen tény, hogy a kismamák jóval nagyobb fizikai megterhelésnek vannak kitéve, pláne ekkora hőségben. De a baleset rávilágított, egy másik, jóval fontosabb tényezővel is számolni kell.

Egy tömegközlekedési eszközön állva utazni nem éppen veszélytelen. Sokkal nagyobb védelemben részesül az, aki ül, még ha nincs is biztonsági öv rajta. A kismamáknak, illetőleg a magzatnak pedig pont ez a védelem szükséges.

Azt egyelőre nem tudni, hogy miért fékezett a busz, ha valakinek van információja, kommentben nyugodtan írja meg.

Frissítés (2013.06.19.):

A BKK a Facebook oldalán nyilvánosságra hozta a busz fedélzeti kamerájának felvételét. Egy szabálytalan autós vágott a busz elé.

A Dunai árvíz nagy kihívás elé állította a védelmi igazgatásban részt vevő szervezeteket. Legfőképpen azért, mert a politikusok az elmúlt 10 évben szokásukhoz híven nem arra költötték a pénzt, amire kellett volna, így egy évtized sem volt elég a megfelelő védművek kiépítésére. De most egy kicsit más szemszögből vizsgáljuk meg az elmúlt két hét történéseit.

Számtalan cikk, blogbejegyzés, poszt szólt arról, hogy az ávíz legnagyobb nyertese Orbán Viktor miniszterelnök. Azt azért tudni kell, hogy a kormányfőnek személy szerint sok köze nincs a védekezéshez, egyedül kormányzati kommunikációs szempontból van jelentősége a megszólalásának. A lényegi munkát az Országos Vízügyi Főigazgatóság Országos Műszaki Irányító Törzse (OMIT), a Katasztrófavédelmi Koordinációs Tárcaközi Bizottság (elnök: Pintér Sándor belügyminiszter), valamint a megyei és helyi védelmi bizottságok (elnökök: kormánymegbízottak, illetőleg járási hivatalok vezetői), valamint a helyszínen dolgozó vízügyesek, hivatásos és önkéntes tűzoltók, rendőrök, polgárőrök, katonák és magánszemélyként vagy más szervezet keretében dolgozó önkéntesek végezték.

Mindenesetre a kormányfő az énekelni nem tudó, csupán tátogó celeb énekeseket is túlszárnyaló módon fogott országos hakniba a Duna mentén. Ennek során egyfelől megmutatta, ő az erős vezető, kézben tartja az irányítást, nem úgy, mint a belügyminiszter és a katasztrófavédelmi főigazgató a márciusi hókáoszban. Orbán Viktor még személyi videóst is vitt magával, így megmutathatta a másik arcát, az érző és gondolkozó embert, aki még fáradt pillanataiban a magyar nyelv szépségén is tud morfondírozni. Az elhíresült kanmajmos videót és társait külön Youtube csatornán lehet megtekinteni. Orbán Viktor hozzáértéséről csak annyit, hogy még azt sem tudja, a veszélyhelyzetet nem ő, hanem a kormány hirdeti ki. Pedig Magyarország elmúlt 20 évének egyik legsötétebb foltja, az Alaptörvény rendelkezik erről.

Orbán Viktornak még csak az árnyéka sem volt Pintér Sándor belügyminiszter. Maximum arra volt jó, hogy tollat adjon neki, szemmel láthatólag kispadra lett ültetve. Kicsivel több szerep jutott a kormányfő jó barátjának, Bakondi Györgynek, a tűzoltó végzettség, képzettség, gyakorlat nélküli tűzoltó vezérőrnagynak, de meglepő módon ezúttal az árvíz ideje alatt nem lett kormánybiztos, mint ahogy azt a 2010-es borsodi árvíznél tapasztalhattuk. Végül jutalmul újabb zsíros falatot, a szúnyogirtás és az újjáépítés közbeszerzéseit megkapta, Bakondi György híresen szeret pénzelosztásban részt venni, a beregi újjáépítés martinsalakos házai miatt már majdnem meg is ütötte a bokáját (a martinsalakos házak miatti kártérítési eljárás lefolytatása amúgy az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság feladata).

A maradék médiafelületen a tényleges munkát végzők osztozkodhattak. Vízügyest sokat nem lehetett látni, ők a PR helyett végzeték a munkájukat. Az OMIT azonban intenzív tájékoztató munkát végzett, bár a kormány őket is reklámcélra használta, hiszen kiemelten be kellett számolniuk, hogy a TEK-esek éppen hol és mit tesznek.

A rendőrség a megújult honlapján külön Árvíz rovatot készített, és ott ontotta a közleményeket. Az Országos Rendőr-főkapitányság amúgy einstandolta a sajtó belépési engedélyének kiadását a védekezés helyszíneire, ezáltal értelmetlenül megnehezítette a média munkáját, és megszívatta a megyei rendőr-főkapitányságokat, akiknek volt elég baja enélkül is. Kommunikációs területen a legnagyobb sikert H. Szabó Sándor, az MTI egykori fotóriportere könyvelhette el, ő volt az, aki az ORFK alkalmazásában helikopterre ült, és végig fotózta az árvizet, a mentésben részt vevők kiszolgálása mellett a sajtónak is küldött képeket. Sokáig felejthetetlen alkotása a sündisznó megmentése, bár sokkal bulvárosabb lett volna, ha az állatot a rendőrkollega menti meg.

A honvédség minden eddiginél nagyobb propaganda munkát végzett. Még arra is képesek voltak, hogy a sajtó és a honvédelmi miniszter érkezése előtt a tűzoltókat Győrújfaluban lezavarják a gátról, mintha csak a katonák dolgoztak volna. Még egy elmaradt esküvőt is jelképesen megtartottak két homokzsák megtöltése között. Azt lehet mondani, hogy a katonák elvitték a sajtómegjelenés nagy részét, mintha csak ők dolgoztak volna. Megjegyzem, nagyon is dolgoztak, viszont voltak ott hivatásos és önkéntes tűzoltók is, akik egyszerűen nem jelentek meg a fényképeken, még a Lánglovagok.hu tűzoltóportálon is alig lehetett találkozni velük, mert ahol a tűzoltók dolgoztak, oda nem engedték a sajtót, illetőleg még a katasztrófavédelmi igazgatóságok által közzétett képeken is inkább csak katonák látszódtak.

Ha már a katasztrófavédelemnél tartunk, a hókáosz után most összeszedték magukat. A megyei katasztrófavédelmi igazgatóságok honlapjain intenzív tájékoztató munka folyt, fotózás terén viszont nem túl sok maradandót alkottak. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy a tűzoltók nem szerepeltek az árvíznél, még a Összefogás propagandaspotban sem lettek megemlítve, hacsak nem ők a katasztrófavédők.

A legpofátlanabb kommunikációt a Terrorelhárítási Központ tudhatja magáénak. Szigetmonostor üdülőövezetében óriási hibát vétettek a védekezésben részt vevők, és nem állták útját időben az árnak. Erre jött a TEK, lezárták a környéket, nehogy még valaki tudjon segíteni, és miniszterelnöki segítséggel eladták magukat a nagy megmentőkként. Az eredmény persze az lett, hogy Horányban két hektáron a házak elúsztak. Petróczi Tímea, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője pedig az Árvízvédelmi Rádióban azt találta mondani (hazudni), hogy ártéren lévő házakról van szó. Hát, nem.

Az Árvízvédelmi Rádió amúgy ha kicsit késve is, de beindult. Ennek kapcsán is lehet érezni, nagyon komolyan tanult mindenki a márciusi hókáoszból. A közszolgálati média végre tette a dolgát.

Még egy szót a katasztrófaturistákról. Nagyon menő ám a homokzsákokat pakolónak beszólni azoknak, akik fotót készítenek (legfőképpen azok emelnek szót, akik pénzt kapnak a munkájukért, vagy csak rövid időre veszik ki a részüket a védekezésből). A katasztrófaturizmus azonban igenis nagyon fontos, társadalmi szempontból is. Ha valaki csak arra képes, hogy fotót készítsen, azt a Facebookon vagy egyéb helyen közölje, akkor tegye ezt. Mert a segítségükkel valós képet lehet adni a helyzetről, és ez hozzájárul az önkéntesek aktivizálásához. Egy mondat erejéig az ORFK sajtóregisztrációjához, sajnos ezúttal könnyebb volt az újságíróknak önkéntesnek álcázva bejutni egy-egy helyszínre, mint újságíróként. Ennek egyik nagy alkalmazója az Index.hu volt.

Összességében elmondhatjuk, mindenki nagyon szép munkát végzett a dunai árvíznél, és talán szerencse, hogy a katasztrófavédelem márciusban leszerepelt, mert abból mindenki sokat tanult. Reméljük azonban, hogy a következő árvíznél Orbán Viktor nem tartja fel a védekezésben részt vevőket, nem kell mindig a területileg illetékes megyei katasztrófavédelmi igazgatónak a nyakában loholnia, mert neki lenne fontosabb feladata is. De inkább reméljük, végre megépítik a hiányzó gátakat, és remélhetőleg lesz felelőse annak is, hogy Győrújfalunál az ár érkezése előtt bontottak el egy árvízvédelmi töltést, mert az felért egy közveszélyokozással.

Nyakunkon az árvíz, de se az MTI, se a kormány nincs tisztában az Alaptörvénnyel és a védelmi igazgatással.

Az Alaptörvény alapján a kormány veszélyhelyzetet hirdethet ki. Ennek ellenére a kormany.hu azt írja, hogy Orbán Viktor miniszterelnök hirdette ki a különleges jogrendet. A hír forrása az MTI (amúgy nem értem, hogy a kormany.hu oldalon egyáltalán mit keres egy MTI hír). Ez a tévedés a Országos Műszaki Irányító Törzs közleményében is helyet kapott.

Petróczi Tímea, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság szóvivője sincs a helyzet magaslatán. Egy másik MTI hír szerint összeült a Kormányzati Koordinációs Tárcaközi Bizottság. Pedig ilyen nincs is. Van viszont Katasztrófavédelmi Koordinációs Tárcaközi Bizottság, melynek elnöke a belügyminiszter.

Remélhetőleg az árvízi védekezés jobban fog menni, mint a kommunikáció.

Ismét kommunikációs stratégiát váltott a rendőrség. Jó sok évvel ezelőtt, a police.hu bevezetésének a célja az volt, hogy egy helyen legyenek elérhetők a rendőrséggel kapcsolatos információk. Ezt a stratégiát nemrégiben szétbombázták, és elindították a megyei rendőrségi honlapokat, így az információk egyszerű, gyors elérése lehetetlen volt az emberek részére. Most a police.hu szerkezetében és kinézetében is megújult, a megyei rendőr-főkapitányságok honlapjait pedig felszámolták. Az új dizájn és szerkezet azért hagy némi kivetnivalót maga után, de remélhetőleg erre előbb-utóbb maguk is rájönnek. Csak egy apróság: a megfelelő szűrési feltételeket kínáló kereső, hírarchívum még mindig hiányzik.

Eközben egy másik rendvédelmi szervnél, a katasztrófavédelemnél folytatódik az online dilettantizmus. Ők még nem jöttek rá, amire a rendőrség igen. Továbbra is megyei honlapok vannak, rendkívül eltérő színvonalú tartalommal. A katasztrófavédelmi szóvivők életrajzait elnézve ezen nagyon csodálkozni sem lehet, hiszen többségük a tűzoltósággal és a kommunikációval kapcsolatos végzettségnek erősen híján van. Viszont fiatal, többségében csinos lány.

Egy dologban viszont előrébb jár a katasztrófavédelem, nemrégiben hivatalosan is elkezdte használni a Facebookot, bár ez biztosan nem a tűzoltóknak szól, mert a belső hálózatukon a közösségi portál több más oldallal egyetemben le van tiltva.